Tegnap volt a Hálaadás Ünnepe. És bár ezt nálunk nem tartják, mégis egy kivételes ünnepnek tartom. Milyen jó tradíció egy napot arra szentelni, hogy megálljunk, körülnézzünk és csak a pozitív dolgokat, értékeket vegyük szemügyre. Hogy csak a jó dolgokra emlékeztessük saját magunkat – mert bizony néha erre van szükség. A nehéz napokon vagy amikor sok gond éri az embert nagyon törnünk kell a fejünket, hogy miért is vagyunk hálásak.
Szülőként ez szintén fontos feladat, hogy emlékeztessük magunkat, hogy mennyire sok mindenért lehetünk hálásak az életünkben. A kemény, fárasztó napok sokszor annyira lenyomhatnak, hogy úgy hihetjük rossz életünk van.
Van akinek több oka van a hálára, van akinek talán kevesebb, de az hogy hálásak legyünk, hogy értékeljük azt amit azÉlettől kaptunk, rajtunk áll.
A hálás szívben mindig van egyfajta pozitív hozzáállás a jövő felé, a hálás szív könnyedebb. Magamon vettem észre, hogy amikor átgondolom mennyi mindenem is van valójában, az elmém, gondolataim is könnyebbek lesznek. Lemegy rólam egyfajta teher.
A közösségi felületek sokszor hálátlanságot hozhatnak az életérzésünkben, hiszen a képeken szinte mindenkinek jobb az élete, minőségibb barátságai, menőbb karrierje, engedelmesebb gyerekei vannak. Néha jó egy (kis) digitális detox, mert akkor valóban azt látjuk ami a valóság. A valóság pedig sokkal igazibb, sokkal izgalmasabb, mint az ismeretlenek „képmutatása”.
Sok mindenért lehetünk hálásak (akár például már csak azért is, hogy ezt a pár mondatot elolvashatjátok: hogy van szemetek, láttok, és van olyan anyagi körülményetek, hogy az eszközeiteken keresztül egy gomnyomással megnézhettek szinte bármit).
Azt hiszem, hogy az egyik legcsodásabb dolog, hogy azok a személyek vehetnek körül engem, akiket magam köré kaptam. Hálás vagyok értük. Isten ajándékai Ők.
A valós világ, és a valós világban minket körülvevő személyeknek (család, barátok) sokkal nagyobb jelentősséget kellene tulajdonítanunk, mint amennyit ebben a rohanó, magamutogató világban tulajdonítunk. Hogy ne csak felszínesek legyünk, hanem a felszín alá is nézzünk, ahol rengeteg érték lapul.
Emlékeztessük magunkat egy évben többször is, hogy mennyi mindenért lehetünk igazán hálásak. Ezt a mentalitást pedig próbáljuk meg átadni a gyerekeinknek is – sokkal jobb egy hálás szívú személlyel együttélni, mint egy folyton elégedetlenkedő, követelözővel.
Persze ez nem egy szinpadias előadást jelent, néha a legapróbb gesztusokkal is kifejezhetjük, hogy értékeljük az életünket, a másik személyét. Azt gondolom a hálás mentalitásról sokunknak van mit tanulnia – nekem is.
Ha szeretnétek ezt valamilyen formában közösen elkezdeni, akkor ehhez sohasem késő :-).
Akár játékos formában is lehet.
Írjatok papírokat a következő szövegekkel:
– Azt szeretem a legjobban benned, hogy ….
– Ezért vagyok hálás Neked …
– A legkedvesebb emlékem Veled …
– Ezt szeretném Veled csinálni legközelebb …
– Szeretek Veled itt lenni …
– A legkedvesebb ünnepem Veled …
– Ezt szeretem a leginkább játszani Veled …
– Kivánom Neked, hogy …
Ezeket a papírokat fordítsátok le, és húzzatok belőle. Azt is lehet, hogy egyszerre beszélgettek ezekről, de olyat is lehet, hogy mindennap egyet-egyet. Én ezt házaspárok között is el tudom képzelni (a játszós részt kivéve 😀 ).
Még jobban megismerjük egymást, és milyen jól esik hallani, amikor értékelnek!
Hálásnak lenni menő!
Ti mivel egészítenétek ki a „játékunkat”?
Hozzászólás