Már többször meséltem Nektek az építkezésünkről, hogy mennyi izgalommal és fáradtsággal járt. Le is „lepleztem” az elkészült gyerek – birodalmat, és említettem a 2020-as évzáró bejegyzésemben, hogy mennyire hálás vagyok Istennek, hogy idén be is költözhettünk a házunkba.
Engem már nagyon régóta érdekel a lakberendezés, belsőépítészet – természetesen csak nézelődés, tervezgetés, kikapcsolódás szintjén. Ez a telekvásárlás után persze csak hatványozódott. Rengeteget néztem katalógusokat, olvastam fórumokat, és nézegettem a Pinterestet – ez utóbbinak volt egyébként az egyik legnagyobb haszna.
Szerintem mi nők, anyukák sokan szeretjük ezt az egész otthon-kialakítós-ötletelést.
Ha csak arra gondoltok, hogy az elmúlt években az Ikeás katalógus fellapozása egy külön program volt, akkor végképp egy cipőben jártok velem :-D.
Viszont az építkezés azért mégiscsak teljesen más, mint néhány párnahuzat és falszín kiválasztása (pedig kétségkívül ez utobbiak a legizgalmasabbak :-D).
Előszöris néhány mondatban, miért döntöttünk az építkezés mellett?
Amikor összeházasodtunk (aminek idén lesz 10 éve!), akkor eldöntöttük, hogy nem fogunk sohasem kölcsönt felvenni, hanem majd biztosan alakulnak a dolgok valahogyan… Azt tudtuk, hogy 3-4 gyereket szeretnénk (CSOK-nak még híre sem volt akkoriban, de nem is érdekelt volna bennünket).
Aztán ahogy teltek az évek, miközben albérletben laktunk, elkezdtünk számot vetni. Hogyha egy 80-100 nm-es lakást szeretnénk bérelni, akkor az nagyságrendileg 200 ezer forint körül mozog Budapesten és vonzáskörzetében is. 2 havi kaukció szükséges, és itt még sem kert, sem garázs sem egyéb ’úri mulatság’ nincs benne. Ha újépítésűben gondolkozunk, akkor ez az összeg minimum 250 ezer forintot jelentett volna havonta. Ez elég kiábrándító havi kiadás, főleg ha hozzáadjuk a rezsi költséget, közös költséget, autó használatot, étkezést …
Tehát elkezdtünk saját házba gondolkodni. Az örökség lehetősége semmilyen szinten nem volt adott nálunk – pedig nem jött volna rosszul egy távoli amerikai rokon 😀 – férjem nagyszülei élnek, és reméljük még sokáig fognak! A szüleink pedig hála Istennek egészségesek, aminél nem is kell több!
Megnézegettük a használt és újépítésű ház piacot. Szerettünk volna kertet is, néztünk önálló családiházat, ikerházat és kertkapcsolatos lakást is. A lényeg az volt, hogy magunkénak érezzük, Budapesten, vagy maximum 20 km-es körzetében legyen.
Elkezdtünk tehát szemezgetni, és íme egy kis körkép: egy 70-80 négyzetméteres lakás 35 millió forint. Lerobbant ház 32 millió, 100 nm-es ikerház 38-42 millió forint, 180 nm-es családiház 90 millió forint…
Nem igazán tudtuk eldönteni, hogy sírjunk-e vagy nevessünk. Mert hogyha belőjük a 35 milliót és szeretnénk magunkat a hitelmentes élet elhatározásához kötni, akkor ha évente 1 millió forintot tudunk félretenni 35 évig gyűjthetünk egy ilyen házra – ami kicsi is, és nem is olyan amire vágytunk. Nem beszélve arról, hogy közben a havi 200-250 ezer forintos albérletet is fizethetjük mellette… Ha évi 2 milliót tudunk valami csoda folytán félretenni, akkor „csak” 15 évig kellene gyűjtenünk.
Mivel a gyerekvállalást nem tettük függővé ezektől az okoktól, már a 3. babánkat vártuk, amikor elkezdtük a CSOK feltételeit nézegetni, és az építkezés költségeit számolni.
Itt hadd jegyezzem meg zárójelben: iszonyú idegesítő és bántó, amikor valaki olyat kérdez, hogy a CSOK miatt született-e gyerek a családba. Miért nem lehet egy család olyan „elvetemült”, hogy mindigis 3-4 vagy több gyereket szeretett volna?? 😀 Akikkel szeretettel is bánnak, és akiket örömmel is fogadnak. Nyilván én is hallotta olyan urbán legendárol, hogy valakik ezért vállalnak gyereket. De nem kell azt gondolni, hogy mindenkinek ez a motivációja. Senkinek nem kötelező élnie ezzel a lehetőséggel, és senkinek nem lesz azzal kevesebb, mert valaki felvette a CSOKot.
Plusz azért is írtam le fentebb az ok fejtésemet, mert ha valaki nem örököl, vagy a szülei nem tudnak adni egy nagyobb összeget, akkor kb semmi esélye nincsen arra, hogy önerőből kitörjön az albérlet-létből – legfeljebb 50-60 éves korára, ha sikerült évente minimum egy milliót félretennie, és a piaci viszonyok sem változnak.
Tudtuk, hogyha felveszünk hitelt, CSOK-ot, akkor viszont olyan házat szeretnénk amire igazán vágyunk. Így mindenképp önálló családiházat kezdtünk el tervezni, amihez a telek minimum 800 nm. A házat legalább 150nm – re terveztük, hogy 5-6 ember kényelmesen elférjen benne, legyenek kényelmes, nagy terek.
Családiházas övezetbe szerettünk volna menni, ami nem főúton van, de mégis könnyen megközelíthető. Plusz pontot jelentett ha hegyek vagy a Duna közel van, így jó a levegő és lehet nagyokat sétálni. Budapesten csak 6 kerület volt, ami nagyon tetszett, vonzáskörzetében pedig csak 4 hely. Nem volt kicsi az igényünk, de ha már elkötelezzük magunkat, akkor nem szerettük volna megbánni.
Az interneten nézelődtünk, végül autóba ültünk és úgy szerettünk volna benyomást szerezni. Mikor már majdnem visszaindultunk az albérletbe – kicsit csalódottan – teljesen ’véletlenül’ beautóztunk egy részre, Budapesttől 4 km-re.
Iszonyú nagy öröm, és nyugalom fogott el minket, a gyerekek pedig azonnal kérdezték, hogy itt fogunk-e lakni. És bármilyen meglepő, 4 eladó telek volt egymás mellett…
Folyt.köv.
Hozzászólás