Keresés...
FEL
KIPRÓBÁLTUK

Mozgás a babával

Igaz, hogy lassan január közepe van, de talán most “találkozom” először Veletek, kedves olvasókkal, ezért engedjétek meg, hogy mindenkinek boldog, sikerekben gazdag új évet kívánjak!
Senki ne meneküljön a cím elolvasása után! Hiszen tudom mit gondoltok kedves anyukák: “egész nap, egy folyton mozgó gyerek mellett vagyok, eleget mozgok”. És ez így is van! Azonban szeretnék bemutatni egy olyan mozgásformát, ami mondhatni a “szívügyemmé” vált, mégpedig: a babaúszás. Mindig is szerettem sportolni, és viszonylag sok sportot ki is próbáltam. Édesanyám három éves koromban iratott be úszásra, és éveken keresztül jártam,heti rendszerességgel. Biztos vagyok benne, hogy a viszonylag korán elkezdett és évekig tartó sportolás pozitív befolyással volt, mind a baba kihordására, mind a könnyű szülésre és sok más területre.
Mikor Lara a hasamban volt, már akkor elterveztem, hogy szeretném kipróbálni a babaúszást, amint lehet. Aztán, miután megszületett egyre inkább tologattam az időpontot, mert nagyon féltettem.
Több anyukával beszélgettem, és sokan tartanak attól, hogy nem tudják a babájuk, hogyan fog reagálni. Sokan attól félnek – és én is ettől tartottam – , hogy olyan “kötelező” feladatok vannak, mint például a víz alá meríteni a gyereket, és csupa csupa általunk kreált ijesztő dolog.

Mire összeszedtem a bátorságomat Lara kilenc hónapos lett, és mondanom sem kell hihetetlenül élveztük (és élvezzük azóta is) a babaúszást. Kiderült, hogy egyetlen félelmem sem volt helyénvaló, és tényleg fantasztikusan érzik magukat nem csak a gyerekek, hanem a szüleik is! A babaúszás egy olyan élmény, mind a babáknak, mind a szülőknek, ami egy különleges alkalom, nem lehet mindennap megtapasztalni (kivéve, ha valakinek uszodája van).

Nézzük meg miért is jó! Legyünk picit önzőek, és kezdjük az anyukákkal. Azt gondolom nem mondok újat azzal, hogy jó néha kimozdulni, és egy teljesen más környezetben “landolni”, ahol szó szerint nem mindig két lábbal jár a földön a mama. Az órákon egy szülő lehet a babával a vízben, a másik szülő pedig a partról figyelheti, fotózhatja a vidám kisbabát. Tehát azt gondolom nem túlzás azt mondani, hogy egy igazi családi programról van szó. 45 perces egy óra, és a baba súlyától függően, néha kifejezetten felér egy aqua fittness edzéssel. Ezt persze most mosolyogva írom, de tényleg sokszor így van. Hihetetlen jó mozgásforma az anyukáknak / apukáknak is. Ráadásul mint tudjuk, a víznek az a pozitív tulajdonsága van, hogy könnyebbnek érezzük a saját testsúlyunkat is, így sokkal többet tudunk mozogni, és megmozgatunk olyan izmokat is, amiket nem is gondolnánk, vagy pedig nem is tudnánk ilyen intenzitással. Emellett jó olyan környezetben lenni, ahol sok az olyan anyuka, akikkel hasonló korú babáink vannak, így az öltözői beszélgetésekből el lehet csípni egy egy hasznos információt is.
Most nézzük a csemeték hasznát. Amellett, hogy a vízzel való találkozásukból fakadó hatalmas örömükben, rendkívüli módon el tudják szórakoztatni anyukájukat (és adott esetben a környezetet is), számtalan módon profitálnak belőle. Ne felejtsük el, hogy a kisbaba 9 hónapig a mama pocakjában vízben volt, úgyhogy mondhatjuk, hogy a víz igencsak természetes közegének számít. Ez megnyugtatja őket, hiszen valamilyen szinten “emlékezteti” a piciket a magzati, embrionális korszakra. Mint ahogyan fentebb említettem a felnőttek esetében, a babáknál szintén igaz, hogy könnyebben, intenzívebben tudnak mozogni a vízben, mint a szárazföldön. Ezáltal fejlődik a mozgáskoordinációjuk, nő az edzettségi szintjük, könnyebben tanulnak meg más mozgásformákat is. Fejlődik a tüdejük, a légzőizmaik. Kiegyensúlyozottabbak lesznek, illetve ellenállóbbak a fertőzésekkel szemben. Esetleges veleszületett vagy szerzett betegségek, rendellenességek gyógyítására, megelőzésére, tünetmentesítésére is lehet megoldás a babaúszás. A játékos feladatok és a rengeteg inger, amely az uszodában éri őket, fejleszti a központi idegrendszerüket. A többi babával való találkozás, pedig elősegíti a baba szocializálódását.

Hogyan is néz ki egy ilyen óra? Minden alkalommal bemelegítéssel kezdünk, az ölünkbe ültetjük a babákat és megtornáztatjuk picit a végtagjaikat. Ezután irány a víz, és következnek a különféle játékos feladatok. A babákat hol a kezünkben úsztatjuk, hol kis matracon “szörföznek”, hol pedig szivacs kígyón manőverezünk velük a habokban.
Minden egyes feladat kacagásokkal, és örömteli sikításokkal zajlik (háton úszás alkalmával nem mindig az öröm miatt szól a sikoly), de Lara abszolút kedvence a híres “kacsa vadászat”. Amikor végre ki lehet halászni a vízből, az egész idő alatt hőn áhított sárga kiskacsát – és pár másodpercig birtokolni is lehet. Emiatt itthonra is kapott egyet a kádba, de természetesen ez korántsem ugyanolyan, mint az A bizonyos kacsa.
A merülés tudományát fokozatosan sajátítjuk el. Pár hét után a baba ténylegesen merül, az anyuka pedig lelkileg. Az órák végén jön a jól megérdemelt “bandázás”, amikor a babákkal körbe állunk, és mindenki kedvére választhat a játékok közül, és picit azt csinálhatja, ami az órán a legjobban tetszett neki.
Tényleg minden kedves kisbabás szülőnek csak ajánlani tudom! Hiszen nemcsak kiváló sportolási forma, ami rendkívüli módon hozzájárul az egészség fenntartásához is, de nagyon jó kikapcsolódás is egyben, ami segít kiszakadni a hétköznapok mókuskerekéből, a mosatlan- és vasalatlan ruhák kupacából.
Próbáljátok ki!
A bejegyzés elkészüléséhez, a szakmai segítséget köszönöm kedvenc úszóoktatónknak, Betti “néninek”!
Bolvária blog

«

»

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé.