Keresés...
FEL
KREATÍV ÖTLETELŐ

Itthoni móka

Az utóbbi időben nehezen jutottam gép elé, ezért nézzétek el nekem, hogy csak most írok. Ráadásul ma a nap is kisütött, a hőmérő higanyszála végre a nulla fölé kúszott, én mégis azt gondolom, hogy hiába érezzük egyre közelebbinek a szabadtéri programok lehetőségét, a ‘benti’ programötletekből sosem elég.
Hiszen az egyik legnagyobb fejtörést sokszor az okozza a szülőknek (legalábbis nekem néha mindenképp), hogy mi újat tudok mutatni a kislányoknak nap, mint nap.
Mielőtt igazán belemerülnék ebbe a témába, mindenképpen szeretném leszögezni, hogy nagyon fontosnak találom, hogy bármilyen idő is van, heti 2x legalább mozduljunk ki a lakásból. 0 fokig egy egyszerű séta is bőven belefér. Ha pedig nagyon röpködnek a mínuszok, akkor menjünk el egy játszóházba, bábszínházba, együnk egy finom fánkot valahol, vagy bármi, amivel kimozdulunk egy kicsit. Ezt legalább annyira fontosnak tartom a gyerekek szempontjából, mint a szülőkéből. Legalábbis nálunk, szoktam mondani a gyerekeknek, hogy: “most vigyétek el anyát sétálni, mert ki kell szellőztetni a fejemet.” A kimozdulás ránk is újítólag hat, habár néha vakmerőségnek bizonyul a gyerekekkel felnőtt emberek közé menni, mindenképp érdemes beiktatni. Korábban linkeltem egy oldalt (Minimatiné), ahonnak puskázhattok programozást illetően, de ilyen például a Müpa oldala is. Ezen oldalak programajánlói között, mindig vannak ingyenes programok!
A másik a játszóházazás, nálunk például van minden héten egy nap, amikor féláron lehet bemenni. Vagy írtam korábban a Zoo caféról (aki nem olvasta, az kattintson rá), ami szinte egy mini-állatkert és kávézó egyben. Lara odavolt érte! De el lehet menni, egyszerűen kávézni-tejszínhabozni egyet… Mi magunk döntjük el, hogy mihez van kedvünk, vagy melyik pénztárcabarát / vagy pénztárca fogyasztó megoldást választjuk. A lényeg, hogy gondoljunk magunkra is! De most kanyarodjunk vissza, az eredeti témához! Néha megkérdezik tőlem, hogy miket szoktunk itthon csinálni, ezért erről fogok most írni Nektek.

Kezdjük a legáltalánosabbal: nálunk a legózás majdnem mindennapos elfoglaltság. Nem is kell magyaráznom, mennyi mindent fejleszt a gyerekek képességeit illetően, miközben a fantázia erdelyében közösen kalandozunk el, a kitalált történeteink által.

A másik általánosnak mondható játék, a babázás, amiket Lara doktornő orvosi vizsgálatainak sora követ, aminek senki és semmi nem állhat ellene. A közös játékokat tarkítani szoktuk, vagy bunkerépítéssel, vagy kuckózással a Felhő sátorban.
Nagyon vicces kalandokat lehet kitalálni több, a lakáson végigvezetett  sálak összefűzéséből, hogyha mondjuk azt játszuk, hogy egy folyón kell keresztül mennünk, a sálak a farönkök, és nem szabad a vízbe esnünk. Ez rendkívül jól fejleszti az egyensúlyérzéket, ami összefüggésben áll a kommunikációs képességek fejlődésével is.
Rajzolunk, színezünk, gyurmázunk, festünk. A festést izgalmassá lehet tenni, ha nemcsak ecsettel, hanem az ujjunkkal, vagy kis szivacsokkal tesszük ezt.
Ősszel levél lenyomatot készítettünk, karácsony előtt pedig a gyerekek készítették el a csomagolópapírok mintáit (erről olvashattok egy korábbi posztban). Ez utóbbit az év bármely születésnapján megtehetjük, nemcsak karácsonykor.
A könyvolvasás, nézegetés az egyik legkedvencebb programunk. Annyira sokszínű, klassz könyveket lehet kapni, hogy én legalább annyira szoktam élvezni a könyvvásárlást, mint a gyerekek.  Csupa csupa interaktív, szókincsnövelő könyv van, ami folyamatosan gondolkodásra készteti őket. Kicsit ehhez kapcsolódóak a kérdezz-felelk füzetek, amik gyakorlatilag tényleg egy feladatsorhoz hasonlítanak, és számtalan dolgot megtanítanak a kicsiknek. Különböző korosztályra vannak bontva, és már három éves kortól el is lehet kezdeni.
Hogy necsak az agyunkat dolgozzuk meg, egy kis testmozgás mindig napirenden van (nem mintha egyébként nem mozognának mindketten egyfolytában). Kicsit tornázunk, zenére táncolunk, puha különböző méretű labdákkal játszunk, bujócskázunk. Az ujjainkat gyöngyfűzéssel kötjük le, amiket kifejezetten az apró ujjacskák számára készítettek.

Sokszor, a legegyszerűbb dolgok kötik le a gyerekeket a legjobban: a múltkor kiszakadt egy zacskó rízs, ha már így jártam, akkor ráöntöttem az egészet egy nagy tálcára, beleraktam néhány apró játékot, kupakokat, és indulhatott is a játék! Órákig lekötötte a lányokat – engem pedig az utánuk való takarítás. Minek nekem ellenség? – merülhet fel a kérdés. Én sem nagyon értettem magamat, de ez, hogy a rízsben markolászhattak, és azt öntögethették, annyira különleges élmény volt nekik, hogy csak na! A kreatív dolgoknál maradva, tegnapelőtt például kis fakanalakat színeztünk ki filctollal, és ez volt a Fakanál család.
Hogy ne csak holmi “haszontalan” játékkal töltsük az időt (ugye senki nem hiszi azt, hogy ezt komolyan mondom! A közös játék az egyik leghasznosabb dolog, amit adhatunk a gyerekeinknek!) Láthattátok, hogy én bevonom a gyerekeket a sütés-főzésbe. Nem mindennap, de nagyon gyakran! Azontúl, hogy Larának a robotgép használata simán megy, már két és fél évesen meg tudta pucolni a répát, és a krumplit pucolóval! Ez amellett, hogy szórakoztató, számukra is egyre természetesebbé teszi a konyhába sürgést-forgást! Igazából nem titkolt szándékom, hogy néhány éven belül a reggelit végre az ágyba kaphassam.
A porszívózás, felmosás, tükörpucolás(nak nem éppen nevezhető mazsatolás) is sokszor közös program. Nyilván életkori sajátosság, hogy ezt még élvezik, valószínűleg nem lesz mindig így, de valahogy halványan reménykedem benne, hogy mire eljön ez az időszak, addigra megszeretik annyira a “rendet”, és lesz igényük a tisztaságra, hogy legalább valami halvány hajlandóságot mutatnak a házimunka elvégzésére.
Mint minden posztomban, ezúttal is a közös időtöltés fontosságára szerettem volna felhívni a figyelmet, és ötleteket adni ehhez. A szeretetteljes közeg, a játék, a közösen elvégzett házimunka(szerűség) az, amivel miközben közelebb kerülünk egymáshoz, jobban megismerjük egymás gondolatait, a dolgok iránti igényeisség magjait is el tudjuk helyezni a gyerekeinkben. Mielőtt azt gondolnátok, hogy biztosan a tengernyi időm miatt vannak ezek az ötleteim, tévedtek. Viszont, ami fontos, azt bármennyi dolgom is van, előtérbe helyezem.
Mindezek csak töredékei azoknak, amiket itthon szoktunk csinálni, de a variációk kidolgozása az szinte teljesen rajtunk, szülőkön múlik! Ebben szerettem volna inspirációt nyújtani Nektek, és ha van valami jó ötletetek, kérlek Ti is osszátok meg velem.
Bolvária blog

«

»

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé.