Lányokként szerintem sokunkról elmondható, hogy szeretjük az otthonunkat csinosítgatni, dekorálni, kreatív ötletekkel előállni. Én személy szerint teljesen odavagyok érte, és ha csak egy kis aprósággal is dobom fel a lakást, már annak is nagyon tudok örülni. Nagyon szeretek mindenféle kreatív megoldást, ötleteket nézegetni az interneten, és úgy érzem a kézimunkák felé való vonzódásom egyre csak fokozódik. Talán öregszem?
Tavaly november végén megérkezett Lara autósülése egy méretes dobozban. Tudni kell rólam, hogy nem bírom elviselni a dobozokat a lakásban, ezért gyakorlatilag ha nem is az első… Na jó de, az első gondolatom az volt, hogy minél hamarabb megszabadúljak ettől a doboztól. Aztán Norbi, csak úgy mellesleg odavetette, hogy milyen jó kis ház lehetne ez Larának. Több se kellett nekem! Challenge accepted! Úgyhogy belekezdtem.
Megnéztem néhány házat az interneten, végül egy saját fejlesztés mellett döntöttem. Ugyanis bármennyire is nagy volt a doboz, mégsem volt annyira magas, hogy állva kényelmesen játszani lehessen benne. Ezért az egyik hajtásnál megbontottam, és inkább egy tágas, paravánszerűt készítettem belőle. Ennek a megoldás utólag is nagyon örülök, ugyanis így sohasem lesz olyan, hogy szűkös a hely. Attól függően, hogy hova rakjuk le, gyakorlatilag az egész szobát be lehet pakolni mögé.
Megnéztem néhány házat az interneten, végül egy saját fejlesztés mellett döntöttem. Ugyanis bármennyire is nagy volt a doboz, mégsem volt annyira magas, hogy állva kényelmesen játszani lehessen benne. Ezért az egyik hajtásnál megbontottam, és inkább egy tágas, paravánszerűt készítettem belőle. Ennek a megoldás utólag is nagyon örülök, ugyanis így sohasem lesz olyan, hogy szűkös a hely. Attól függően, hogy hova rakjuk le, gyakorlatilag az egész szobát be lehet pakolni mögé.
A doboz alját meghagytam, így ez kiváló támasztékként szolgál, valamivel több stabilitást nyújt a mini háznak, mintha csak önmagában állna.
A cél egyfelől az volt, hogy kicsit olyan is legyen, mint egy házikó, másfelől pedig legyen egy kis ‘boltos’ hangulata is, hiszen a gyerekek annyira szeretik ha “vásárolnak” tőlük a szüleik ezt azt.
Nem volt egyébre szükségem csak ceruzára, vonalzóra, sniccerre, ollóra, csomagolópapírra és temperára. A felhasználni kívánt anyagoknak csak a képzeletünk szab határt. Viszonylag lassan haladtam vele, és csak akkor dolgozgattam rajta, amikor kedvem volt hozzá, így remekül ki is kapcsolódtam közben. A csomagolópapír szép színes, változatos, egyszerűen jó hangulatot ad a házikónak, viszont boltrész pultjánál, ahol lelóg valószínűleg elég gyakran kell majd cserélni, ahogy a gyerekeket ismerem. De ez nem gond, gyorsan megvan.
A belső felének egy részét befejezetlenül hagytam, csak minimálisan díszítettem, mert szeretném, hogy azt úgy alakítsa Lara – vagy akár együtt -, ahogyan neki tetszik. Rajzoljon, fessen, ragasszon oda, ahova szeretne, hogy még csinosabb házikója legyen.
Azt gondolom egy ilyen kézzel-szívvel készített házikó hihetetlenül nagy ajándék, és jó emlék lesz számára. Biztos vagyok benne, hogy nagyon büszke lesz rá, hiszen ez egy megismételhetetlen, egyedi tervezésű, és kivitelezésű ház Anyától és Apától. Drága kislányunk, remélem örömödet leled majd benne!
Hogyha van kedvetek, akkor Ti is készítsetek bármilyen kreatív ajándékot gyerekeiteknek! Fotózzátok le, és küldjétek el a bolvaria.blog@gmail.com címre. Amennyiben elegendő összegyűlik, akkor év végén szívesen kiposztolom az összeset egy nagy gyűjteménybe a facebookon.
Hozzászólás