Keresés...
FEL
KALANDOK

A nem teljesen varázslatos Tündérkert Hotel

Múlt héten Noszvajon jártünk, a Tündérkert Hotelben. Habár nem úgy készültem, hogy írok róla, mégis megjött a kedvem hozzá, így megosztom Veletek a tapasztalatainkat.

Három napot töltöttünk a Tündérkert Hotelben, ami egy kisebb hotel, mint ‘nagytestvére’ az Oxigén Hotel. Ugyanúgy Noszvajon, félig-meddig erdős környezetben helyezkedik el.
A Hotel megjelenésében, romantikus-vintage stílusúnak hirdeti magát, ami az épületbe lépve, az étteremnél, és a szobákban (legalábbis a miénkben igen, mert a többiben nem jártam) megtapasztalható. A folyosó inkább egy régi koleszre emlékeztet, stílusában nem illik ehhez az előbb említetthez.

Öten érkeztünk a szobánkba, ami sajnos rettenetesen kicsi volt számunkra. Igazából az egész szoba egy nagy franciaágy volt, aminek a végébe be volt szorítva az utazóágy, a picinek. Illetve az ágyunk mellett, egy emeletes ágy is megtalálható volt, ami a két nagyobb lány számára lett volna jó. Viszont a felső szint szerintem nagyon magasan volt, nem találtam biztonságosnak a széles oldalléc, és a repedezett létra miatt. Biztosan egy nagyobb, 8-10 éves gyerek nagyobb biztonsággal aludt volna rajta, de én a 4 évesemnek nem találtam annak. Így ketten nyomorogtak a lenti ágyon.


Pelenkázó nincsen, úgyhogy ezt is az ágyon oldottuk meg. Pelenkakuka sem volt, így mi a teraszra raktuk ki a kis szemetest (amit a 3 nap alatt egyszer sem űrítettek). Kád, állvánnyal együtt be volt készítve, azonban nem nagyon volt hely a felállításnak, ráadásul nem is találtam túl tisztának. A szobában se székek, se asztal amire rá lehetne pakolni.

Szóval tényleg csak egy nagy francia ágy volt az egész. Ez nekünk egy kissé (nagyon!) derékba törte az ott tartózkodásunkat. Továbbá nekem nagyon csökkentette a komfortérzetemet, hogy sehol nem volt szőnyeg a szobában. Én kifejezetten szeretem, hogyh az ágyból kilépve nem a hideg földre teszem a lábamat. Ráadásul így az apróbb homokszemek, por is rátapad az ember lábára, és utána úgy száll vissza az ágyba – nyilván lehet, ez csak engem zavar.
Ami szintén nagyot rontott nálam a jó hangulaton, hogy egyszer sem volt takarítás a szobánkban. Hiába dobtuk a koszos törölközőt a földre (ahogyan írták is, ha cserére lenne szükségünk), a kijelentkezés végéig senki nem cserélte. Az érkezésünkkor az előzőleg itt hagyott wc papírt tekercset lehetett folytatnunk, és mikor elfogyott senki nem hozott újat. Értem én, hogy lehetett volna szólni, de tudjátok én kíváncsi voltam, hogy mennyire figyelnek oda erre ők…

Volt egy kis teraszunk is, amiről közvetlenül a kertbe lehetett sétálni. Ez nagyon tetszett! Ezzel is csak az volt a gond, hogy két szék volt letéve (négy helyett), és nem volt asztal itt sem. Így ezt sem tudtuk igazán kihasználni.
20180612_152518.jpgHátul a nagy kertben nagyon kevés játék volt, a játszótér elég erős kifejezés! Egy hinta, egy csúszda és két rozoga libikóka volt. Viszont jó a levegő, és egyik délután körülbelül 10 percet azzal foglalkoztunk, hogy egy gyönyörű pillangó oda-vissza szállta ruhánkra, és meg tudtuk csodálni.
A honlapon hirdetve van, hogy a kertben focipálya, rollerek, ping pong kerékpárok várnak. Hát sajnos ezek közül egyik sem volt igaz. Van lehetőség bicajozni menni. Azonban azt már nem teszik hozzá, hogy nem lehet biciklit bérelni itt, hanem csak az Oxigén Hotelben.

A hotelben félpanziós ellátás van, a reggelit viszonylag bőségesnek mondanám, a vacsorát azonban nem igazán. Két féle hús, köret, és egy tésztaféle volt mindkét este, ital térítés ellenében. Ráadásul egy pincér lavírozott, hogy leszedhesse, letakaríthassa az asztalokat – ami nyilvánvalóan nem sikerült, hiszen ehhez egy ember kevés. Így második nap úgy ültünk le reggelizni, hogy a három szabad asztal közül, a morzsásat választottunk, mert a másik kettő tele volt koszos edényekkel.
Ha ebédelni szeretett volna valaki, akkor az Oxigén Hotelben volt erre a legkedvezőbb lehetőség – itt nagyon finom volt az ebéd.
Nekem egy kicsit úgy tűnt, nincsen annyi asztal ahány szoba, így volt, hogy valaki várakozott, hogy ehessen – de ennek ügyében nem folytattam oknyomozást.
Illetve ugyanez volt a helyzet a parkolással is, második nap elmentünk ebédelni, és mire visszaértünk, alig tudtuk bepaszírozni az autónkat valahova.

A fürdőház egy medencéből áll – aminek a bejáratához ki volt téve, hogy maximum 12 ember lehet a medencében; ez egy kicsit vicces, mert nem igazán értem, ha többen akarnának bejönni, akkor milyen elv alapján küldjük ki egymást. A padlón centiméteres víz állt, amit nem láttam, hogy bármikor feltakarítottak volna. Egy darab wc van.
Számomra a fürdőház legidegesítőbb része az volt, hogy a medence körül dobogók voltak, ott lehetett leülni. Kb egy 40 cm-es közlekedőn lehetett jobb oldalt végigmenni, ami szerintem életveszélyes, főleg egy pici babával a kezemben. A fürdőházből egy kis udvarra lehetett kimenni. Ez nagyon tetszett, mert itt a műfüvön lehetett labdázni, napágyon napozni, és homokozóban homokozni. Egyedüli hibája, hogy a gyerekek a homokozóba úgy vittek vizet, hogy a homokos lábukkal végigsétáltak a negyven cm-es úton a medence mellett, és vissza. Igazán lehetett volna egy csapot kintre is tenni.
20180612_163336.jpg20180612_191033.jpgAmi tetszett még, az a játszószoba, ez jó kikapcsolódás a gyerekeknek, hogyha megunták a kint létet. Itt van kiskonyha, kirakós, társasjátékok, babák, sátor, darts, és egy csocsó (amihez nem volt labda). Azt sajnáltam, hogy ablak nem volt, így egy idő után elfogyott a levegő (egy ajtó volt, ami be volt zárva, és különben is a parkolóba nyílt, így elég veszélyes lett volna ha kirohangálnak a gyerekek).
20180613_165143.jpgÖsszességében a gyerekek jól érezték magukat – de mondjuk nekik egy homokozó egy lavorral meghozza a boldogságot. Számunkra kissé karcsú volt, én második nap már vártam, hogy haza mehessünk. A közösen eltöltött idő azonban valamelyest felejteti, mert itt voltunk először a harmadik lányunkkal fürdeni – akinek ez olyan jól esett, hogy elaludt a mednecében, a kezünkben. Sokat labdáztunk, játszottunk a lányokkal, estig tartó homokozást rendeztünk, amire itthon nincsen lehetőségünk. Azonban magát a hotelt nem tudom teljesen jó szívvel ajánlani, csak akkor, ha valaki mindezek tudatában megy el.

Bolvária blog

«

»

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük