Keresés...
FEL
GONDOLATAIM

Boldog anya = boldog baba mítosza

Tudjátok időről-időre elő szoktam venni olyan témákat, közhelyeket, amelyek nagyobb figyelmet kapnak az ‘anya-társadalom’ körében. Ilyenkor mindig megvizsgálom, hogy milyen kontextusban használják általában, és hogy számomra mit is jelent az adott kérdés. Ezek a cikkjeim általában a legmegosztóbbak, de mivel ez a mostani téma aztán tényleg nem fekete-fehér, ezért inkább csak hangosan (?) fogok gondolkodni.

A cím azért lehet kicsit kedélyeket felhergelő, mert én így amblokk ezt a sokat ismételgetett mondatot – “Boldog anya = boldog baba” – nem tudom elfogadni. Igyekszem kifejteni, hogy hogyan máshogy közelíteném meg ezt a népszerű ‘jeligét’, reméljük nem lesz túl kacifántos.

Az első, alapvető kérdésköre ennek a mondatnak a nagybetűs: BOLDOGSÁG!
Ne gondoljátok, hogy most a boldogsághoz vezető 10 lépcsőt fogom itt “megmutatni”, mert ha így lenne, akkor valószínűleg nem Pest megyéből, a nappaliból írnám e sorokat, hanem egy amerikai körúton, ahogyan épp, egy több százezer ember előtti ígéretes szónoklatra készülök fel 😀 (Nem vágyom erre, ez persze csak humor)

Szóval, valószínűleg azért nem vagyok ezzel a “Boldog anya = boldog baba” mottóval túlzottan nagy barátságban, mert sosem tetszik az a kontextus, ahogyan hallom, olvasom. Túlságosan le van egyszerűsítve, és túlzottan énközpontúvá van téve, ahelyett, hogy komplexen lenne vizsgálva. Hadd mondjak néhány példát erre:
“Sikerült elmennem a körmöshöz, ettől annyira jól érzem magamat, és ezt a babám is megérzi.”
“Ha boldog vagyok, akkor boldog az egész család, úgyhogy mindenkinek érdeke, hogy én jól érezzem magamat.”
“Hogyha már terhesnek, monotonnak érzed az otthon töltött időt, akkor az a legjobb, ha kilépsz belőle, hiszen a legfontosabb, hogy boldog légy.”
Ilyen, és ezekhez hasonló szövegkörnyezetben hallottam mindig a boldog anya kezdetű mondatot, amit eléggé szkeptikusan fogadok…

Egy újságcikkben azt olvastam, hogy a mai szülők szeretik a kényelmet, nehezen viselik, hogyha huzamosabb ideig a komfortzónájukon kívül vannak, és kifejezetten vágynak a szórakoztatásra. Érdekes állítás, amiben szerintem sok igazság van, de legalább ugyanannyi kivétel is akad az anyukák között.
Éppen ezért a boldogságnak van egy bizonyos mérőegysége, amit próbálunk magunkkal is szembefordítani, és belenézni.
Most sokan az anyuka boldogságát abban látják, ha tip-top, és minden igénye ki van elégítve; eljár edzeni, jógázni, továbbtanul, vagy visszamegy dolgozni. Ettől lesz boldog az anya – az instagram, és néhány facebook csoport szerint – és ettől a gyereknek is annak kellene éreznie magát, hiszen erről szól az alap állításunk (Boldog anya = boldog baba). 
Aki egy kicsit is szereti önmagát, az szeretne boldog ember lenni. 
Érdekes dolog ez a boldogság. Már hetek óta gondolkozom rajta, és kérlek Ti is tegyétek fel magatoknak őszintén ezt a kérdést, hogy mitől érzitek magatokat boldognak? Nem ér csalni! 😀 Ha van kedvetek írjátok le, mert tényleg érdekel. Illetve, talán így Ti is jobban átgondoljátok, hogy számotokra mit jelent igaziból, minden felületességet lehántva.

Tehát gondolkoztam rajta és rájöttem, hogy ez nagyon bonyolult dolog. Ugyanis a boldogság érzése – ahogyan az benne is van – egy érzelem. És mint ahogyan az érzelmek többsége, ez is ingadozó. Egyszer intenzíven érezzük, egyszer pedig az emléke is homályos. Nagyon sok mindentől függhet: mennyire érzem magamat biztonságban, megbecsülve, szeretve, elfogadva, értékelve, mennyire vagyok sikeres / sikertelen, hogyan látnak mások engem, hogyan látom én magamat… És még lehetne sorolni. És mindez folyamatosan változik, mert bármi ezekből az érzésekből csorbul, vagy a körülményeinkben negatívan hat, az a boldogságérzésünkre is hat.
Ebből a hosszas fejtegetésből azt szeretném kibogozni, hogy nincsen olyan, aki folyamatosan boldog. Viszont az, hogy mikor lesz ismét az, véleményem szerint nagyban függ attól, hogy hogyan vészeli át azt az időszakot, amikor nem érzi ezt a felemelkedett állapotot. 
  
Miért van mégis az, hogy édesanyaként nehezebben érezzük a boldogságot?
Én azt gondolom, hogy azért mert nagyon sokat fordulunk kifelé – az elvárások, vélemények, divathullámok felé – így gyakorlatilag nem tudunk önazonosak maradni, mert az önismeret feledésbe merül. Azért mert olyan mércéhez kötjük magunkat, ami külsőségekben mutatkozik meg. 
“Nézzétek micsoda háza van, meg is értem, hogy boldog, én is az lennék, ha nem ebben a panelban élnék.” 
“ Ő minden évben többször nyaral, én is boldog lennék, ha a wellnessezésem nemcsak a fürdőszobai zuhanyzásban merülne ki.” 
“Milyen jó neki, hogy csinosan felöltözik és bejár dolgozni, biztosan nagyon boldog az ilyen ember.”
Akik a külsőségekben látják a boldogságot, azok szerintem nem tudnak igazán boldog emberek lenni.Nagyon jó lehet medencés, fullos házban lakni, egy évben többször eljárni nyaralni, és egy sikeres cégnél dolgozni, de nem ez adja a teljes boldogságot véleményem szerint. Ezek csak külsőségek, amelyek önmagukban nem tesznek boldoggá, nem adnak többet a személyiségünkhöz, legfeljebb jó érzéssel, büszkeséggel töltenek el.
Ráadásul elég relatív, hogy kinek mi a boldogság, és azt gondolom, hogy nem lehet a gyereket csak úgy a lista végére besorolni. Mert ez olyan érzést kelt bennem, hogy a gyerek legyen hálás, hogy anyu nem depressziós, hanem boldog. 
Ezért nem hiszek abban, hogy boldog anya = boldog baba. 
Ez persze egyáltalán nem azt jelenti, hogy nem éljük meg a negatív érzéseinket. Ha szomorúak vagyunk valami miatt, azt úgyis leveszik a gyerekek. Ilyenkor én sokszor a saját szintjükön, de elmondom nekik mi okoz szomorúságot. Ugyanis ezekben a helyzetekben nem szeretném, ha azt gondolnák rájuk vagyok mérges, miattuk vagyok szomorú. Emellett magamat is, és őket is arra isnpirálom, hogy a megoldásra törekedjünk, ha valami nem egészen kerek.
 
Nekem sokkal szimpatikusabb, hogy “Boldog anya ÉS boldog baba”.
Ebben is meg van a boldogságra törekvés (hiszen nem kell mártír anyának lenni), csak ebben az is benne van, hogy közösen szeretnénk a boldogságot elérni. 
Nem egy olyan fajta önmegvalósításról van szó, amiben csak egy kis része van a gyereknek. Képzeljétek, egy teljesen spontán, érdekes beszélgetésem volt egy óvodában dolgozó hölggyel. Ez a hölgy azt mesélte, hogy abban az oviban ahol dolgozik, a gyerekek hihetetlen szeretetéhesek (pedig egy teljesen átlagos oviról beszélünk). Azt mesélte, nagyon jól látszik, hogy melyik az a gyerek, aki olyan családban él, ahol az édesanya önmegvalósítása a legfontosabb, és emiatt a gyerek háttérbe szorul, és melyik család az, ahol nem ez van. Félreértés ne essék, ahogyan fentebb is írtam, fontos, hogy mindenki átélje a boldogság érzését, de nagyon lényeges, hogy mit hisz egy szülő annak, és mit / hogyan tesz a megvalósítás érdekében. Én az elmúlt években mindig igyekeztem úgy elérni a céljaimat, és azokat amelyek örömmel töltöttek el, hogy se a férjem, se a gyerekek ne érezzék magukat háttérbe szorulva, és én se érezzem magamat “elveszve” mindenki másban.
Mindenkinek van egy saját személyisége, abban kell megtalálnia, hogy boldog legyen ő is ÉS  baba is! De ehhez szerintem elengedhetetlen a folyamatos alternatíva keresés, mi az ami mindannyiunknak megfelel! 
A “helyes” – nem külsőségekben mért – belső boldogságot pedig azok tudják tartósabban átélni, akik rendben vannak magukkal.Egy nyugodt szülő, sokkal szabadabban tud rájönni, hogy mi az ami jó a gyereknek, és saját magának is.

Legyen sok-sok BOLDOG ANYA ÉS BOLDOG BABA!

 

Bolvária blog

«

»

2 COMMENTS

  • Nikolett

    Kedves Vanessza!

    Annyira jó volt olvasni a bejegyzésedet – igazából mindegyiket, amiket eddig olvastam. De különösen egy mondat tetszett ebben a mostaniban; szerintem teli találat és rendkívül fontos az instagram/Fb dominálta világban: „ne érezzem magamat >elveszve< mindenki másban".
    Gratulálok a bloghoz, jó, hogy rizkós témákat vetsz fel – kellenek a reális vélemények az anyatársadalomban – nem is gondoltam volna, hogy ennyire tragikus a helyzet, mint ahogyan tapasztalom…

    Sok sikert!

    • Bolvária Blog
      AUTHOR

      Kedves Nikolett,
      Nagyon köszönöm a kedves szavakat, és örülök, hogy tetszett a bejegyzés! Igen, ebben a virtuális világban halmozottan nehéz önazonosnak maradni, saját magunkat, értékrendünket megőrizni.
      Igen, sokszor sikerül megosztó témákat választanom 😀 De ezek azok, amik igazán érdekesek, fontosak szerintem.
      Örülök, hogy követed az írásaimat, és köszönöm, hogy írtál nekem! Mindig örömmel olvasom ezeket 🙂

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük