Azt hiszem a legtöbb házról elmondható, hogy központi helye, szíve-lelke a konyha – étkező – nappali háromszög. Nálunk ez a három helyszín egy légtérben van. Itt látjuk vendégül a hozzánk érkezőket, és a család ezekbe a helységekben tölti együtt az időt leginkább. Nagy étkezések, nagy beszélgetések, tervezések és kávézások helyszíne. Épp ezért mikor még meg sem vettük a telket, már tervezgettük a konyhánkat, milyet is szeretnénk majd. ( a 2. ilyen idő előtti tervezgetésem természetesen a gyerekszoba volt. 🙂
Nálam az alap kiindulás az volt, hogy egy konyhabútor fehér és fa színű. Ez volt a szülői otthonban is, számomra ez elegáns, tiszta, természetes. Viszont rá kellett jönnöm, hogy annyira sok szép szín, anyag és kombináció van, hogy simán gondolkodhatok egy teljesen más stílusban is. Többféle színt és felülettípust is megnéztünk – gyakorlatilag már haza jártunk az Ikeába, a férjem nagy örömére :-D.
Tetszettek azok a mixek is, amikor egymással harmonizáló 2 szín jelenik meg a konyhában, és az alsó bútor az egyik, a felső szekrénysor a másik színt kapja. Mégis, végül annyira szerettünk volna az egységes hangulatra törekedni, hogy úgy döntöttünk, az egész konyhabútor legyen egyszínű.
Közös koncepció volt, hogy legyen természetes szín, nem túl harsány, otthonos, de mégis különleges, letisztult, modern.
És ekkor megláttuk a számunkra tökéletes konyhát – 2017-ben! (igen, rengeteget vártam álmaim konyhájára)
2020 májusában költöztünk be a házunkba, és decemberben lett konyhánk. Addig dobozokból és régi asztalokból összetolt „konyhapultunk”, egy mikrónk és egy elektromos főzőlapunk volt. Mondanom sem kell mennyire nehézkes, és elszomorító volt így főzni egy 5 fős családnak..Annyira régóta megterveztük, hogy mit szeretnénk, hogy hiába kellett várni még az anyagiak adottak lesznek hozzá, nem akartunk engedni a számunkra tökéletes konyhából.
Sosem gondoltam volna, hogy a zöld bármely árnyalata szóba jöhet nálam, de teljesen beleszerettünk a smokey green árnyalatba. Akkoriban fényes felületű bútorlapokban volt ez a szín, mire odaértünk, hogy megvesszük már csak matt felületekre gyártották. Nekünk így is tetszett, és a terveinkbe beleillett. Ezt az árnyalatot megkapta a nappalink egyik fala is, és a közlekedőben egy falra rögzített műnövény is harmonizál vele.
Mivel a házban a szürke – fehér páros az alapszín, ezért betonhatású munkalapot, és szürke rozsdamentes acél foganttyúkat választottunk az ajtókhoz. A szagelszívó és a csap is ezüst / szürke színű, de minden más nagyobb konyhagép fekete. A fekete és szürke színek váltakozása megjelenik a konyha járólapjaiban, ez a betonhatású hexagon csempe nagy kedvencem lett, oly annyira, hogy inkább lemondtam a padlófűtésről ezen a részen – a nappaliban használt fűtőfóliát csak a laminált parketta alá lehetett telepíteni. Illetve nagyon tetszett a hexagon csempe szögletességének és a hosszú laminált padlólapoknak az összetalálkozása. Mondjuk a férjemnek, aki megvalósította ezt az álmomat, már kevésbé tetszett :-D.
A házunkba nem terveztünk kamrát, nem szerettünk volna erre a célre helyet „áldozni”, úgy voltunk vele, hogy inkább a konyhabútorba legyenek polcok, fiókok tematikusan. Egyrészt nem szoktunk 10-20 kg élelmiszert felhalmozni, másrészt ott a garázs is ahová, ha nagyon muszáj ki lehet vinni a rekesz vizeket, vagy ilyesmiket.
Ilyen módon lett egy nasis szekrény – jó magason a gyerekek elől -, lett egy olyan, ahol a liszt, cukrok, tészták, rizs van. Egy olyan, ahol a konzervek, kókuszzsír, olivaolaj, külön a műzliknek és egy olyan rész is, ahol a krumplik, hagyma és az almák vannak.
Ez utóbbinál kétféle tároló rekeszt vásároltam: a baloldali egy irreálisan drága tároló, kifejezetten erre a célra, a jobboldali pedig egy egyszerű, olcsó, iratrendszendszerező, ami ugyanolyan jól teszi a dolgát, mint a szomszédja… Hát itt volt egy adag felesleges kiadásom sajnos.
Ezen a képen látható szekrény az L irányú konyhasziget egyik eleme lett, és ‘nyomógombos’ megoldással lehet kicsitni. A fenti szekrények ajtajai felfelé nyílóak, így egyáltalán nem zavar pakolászás közben, nem fejeli senki, ha a másik nyitva hagyta.
Nem tudom van-e köztetek olyan, aki hasonlóan van vele, de én utálom (!!) a dobozokat 😀 . Nem szeretem, hogyha a konyhagépek dobozokban vannak a konyhaszekrényben. Nem tudom miért, de egyszerűen nekem rendezetlenség hatását kelti, és nem is olyan rövid időn belül a ki-be veszegetés miatt el is szokott szakadni valamelyik oldala, ettől pedig még rendezetlenebb a hatása. Az albérleteinkben mindent dobozban tartottam – hiába sírtam el magamat majdnem mindig a látványtól. Itt viszont mindent szépen kibontogattam, és fiókelválasztó lapokkal tematikusan (nem, nem vagyok Monica Geller :-D) rendeztem be a fiókokat. Konyhagépeket, vágódeszkákat, műanyag tálakat a fedeleiktől (és így nem is borulnak össze-vissza)… Ezeket az átlátszó fiókelválasztókat nagyon szeretem! Bárhogyan feloszthatom a fiókokat, és ezzel meg is támasztom a belepakolt tárgyakat. Nagyon jó szívvel ajánlom ezt a megoldást, ha fiókon belül rendszereznétek.
A sütő alá pedig a sütéssel kapcsolatos dolgok kerültek – pite forma, sodrófa, sütemény szaggatós cuccok, tortaformák …
A gyerekeknek kialakítottunk egy kis külön fiókat, ahol csak az ő cuccaik vannak. Így jobban be tudom vonni őket a terítésbe, és könnyebben ki is szolgálják magukat, ha úgy van. (és szokott úgy lenni, ezt mondanom sem kell :-D). Ez segítség nekem, őket picit talán jobban az önállóságra sarkallja.
Nagyon szeretem – és majdnem egy évet vártunk rá mert hiánytermék volt – a kihúzható, forgatható saroktálcámat is, ahol a jénaik, fazekak és fedeleik kapnak helyet. Nem kell négykézláb bemásznom egy lábasért, miközben felborítok mindent, és felbosszantom magamat, hogy 100-szor beverem a fejemet. Ez egy szuper találmány!
A másik, amit nagyon szeretek, az a takarítós szekrényem. Ezt nem terveztük eredetileg, de annyira zavart, hogy nincs rendes helye a porszívónak, felmosó vödörnek, és a tisztítószereimet is biztonságos magasságba akartam tudni, hogy ezt találtuk ki. Itt a konyhába jutott neki hely kényelmesen, és mivel a konyhabútor lapjaiból vannak az ajtajai tökéletesen harmonizál. Amit kell, azt elnyeli.
Nagyon szeretem, hogy a pulton minimális felszerelés van, pont annyi, amennyit a mindennapokban használok. Persze nyilván napközben rengeteg a koszos tányér, pohár, főleg ha sütünk – főzünk. De amikor rendet rakunk, akkor nagyon jó érzés ránézni.
A kenyereket és a pékárut két nagyon szép bambusz tárolóban tartjuk, ami fent van az egyik szekrényben. Így a gluténmentes és a gluténtartalmú ételek jól elkülöníthetőek, és minden pékárut egyszerre le tudunk venni, amikor közösen eszünk. A fűszereket két hosszúkás tartóba rendeztem abc sorrend szerint (mostmár kicsit tényleg Monicának érzem magamat :-D), viszont ezt még nem érzem teljesen kiforrt koncepciónak.
Talán a csap az egyetlen, amit megbántam, mert hiába szép és illik ide, rettenetesen fröcsköl. Talán túl magasan van, és a feje jobb lenne, ha belelógna a mosdótálcába? Korábban direkt nem akartam olyat, mert nekem annyira menzás konyha hatása van, de mostanra lehet jobb lett volna egy olyan. Na, majd idővel talán…. Viszont a csap alatti szekrénynél örülök, hogy a kihúzható fiókos verziót választottuk, mert oda a csövektől nehézkes bepakolni általában, ha csak két ajtó nyílik. Így viszont ugyanúgy tudok rendszerezőket tenni, mint a többi fiókba és teljesen egységes hangulata van.
Nagyon szerettünk volna egy bárszékkel felülős konyhaszigetet. Eredetileg klasszikusan középen lett volna, de végül mivel szerettünk volna egy nagyobb, kényelmesebb kanapét, de a bútorok közötti szellős, tágas érzést nem szerettük volna „lejjebb adni”, így L alakú lett a konyhabútor, a konyhasziget egybeépült a konyhabútorral. Ezt a részt, két füstös szürke lámpa belógatásával emeltük ki, és tettük kicsit hangulatosabbá.
A felső szekrények aljába rejtett led csíkok vannak, amiknek távirányítóval állítható a fényerejük, és jól bevilágítják az egész pultot. Esti főzésnél, vacsora készítésnél és hangulatvilágításként is használjuk.
Már a konyhabútorok nézegetése alkalmával megbeszéltük, hogy nem csempézzük a falat az alsó és a felső szekrény között, hanem edzett üveget csináltatunk oda. Nekem nem tetszettek a mintás üvegek, a tejüveg volt a kedvencem. Letisztult, és teljesen visszaveri a fényt, még fényesebbé teszi a konyhát. Egy esetleges konyhabútor csere alkalmával pedig gyakorlatilag mindenhez passzol. Könnyű takarítani – nincs fuga, amibe beleragadhat a kifröccsenő zsír – és nagyon szeretem, hogy minden évszakban, ünnepekkor teljesen személyre szabhatom egy üvegfilccel.
Decemberben lesz egy éve, hogy van konyhánk és ezidő alatt úgy érzem könnyű, és praktikus használni a mindennapokban. Nagyon szeretem és őszintén hálás vagyok érte, hogy van, mert sosem gondoltam volna, hogy mennyire nehéz konyha nélkül lenni.
Nektek milyen az álom konyhátok? Van olyan, amit esetleg másképp csinálnátok? Hogyan rendszerezitek a fiókokat, polcokat?
Hozzászólás