Keresés...
FEL
GONDOLATAIM

Stresszmentes karácsony

Nálatok milyen a karácsonyi láz? Szoktatok izgulni, stresszelni valamin?
Vannak bevett szokásaitok? Egyáltalán szeretitek a karácsonyt? 😀

Kiskorom óta nagyon szerettem a karácsonyi ünnepséget. Olyan izgalmas, varázslatos hangulata van, mégis a sok szép karácsonyi emlék akkor lett bennem igazán teljessé, amikor december 26.-án megszületett az első kislányunk. Először “sajnáltam”, hogy karácsonyi gyerekünk lesz, mindenki azt mondta, hogy ez mennyire rossz lesz neki. Igaz, még csak 5 éves lesz, de nagyon élvezi. Külön élménynek éli meg, hogy minden díszbe borul – szerintem egy kicsit azt hiszi, hogy miatta is van ez az egész.

Szóval a karácsonyozás egy dupla ünnep nálunk. Ezért duplán rá tudtam feszülni a dologra :-D. Évekig abból állt a karácsonyunk, hogy 23.-tól kezdve ide-oda rohangáltunk, egyik rokontól a másikhoz, aztán 26.-án mi láttunk vendégül mindenkit. Főzőcskézés, takarítás, fa díszítés, dekorálás…kipurcanás.
Aztán összenéztünk a férjemmel, és úgy láttuk ennek semmi értelme nincsen, hiszen alig vagyunk együtt (vagy a vendégekkel foglalkozunk, vagy a konyhában állok). Ezért úgy döntöttünk lazábbra fogjuk a dolgokat. Az ajándékokat (bár ez nálunk egy külön kérdéskör, de ezt most hagyjuk is) igyekszem novemberben beszerezni. A sütésben édesanyám segítségét kérem, aki nagy örömmel segít, hiszen amúgyis egy kisebb városnak elegendő süteményt, és bejglit szokott készíteni.
A rohangálás helyett egyetlen egy napot töltünk vendégségben, és egy napot nevezünk ki egy nagy összejövetelre nálunk. Ilyenkor én egy fogást készítek (tudom mostmár elég sok az ‘egy’ szócska), annál igyekszem, hogy legyen viszonylag különleges, nagyon finom és friss. Valaki biztosan mindig turkál a tányérjában, vagy éppen fogyókúrázik, úgyhogy ezt igyekszem lelkileg elengedni, és nem ezen idegeskedni, hogy kinek mi nem ízlik már megint :-D.
nosress_fin1_copy.pngÚgy döntöttem, hogy próbálok ezekbe a napokba valami “slow life” szerűt beilleszteni. Egymás társaságát élvezni, bekuckózni, kakaózni, nagyokat társasozni, esténként filmezni. Jó lenne azért a két nagyobb gyereket is lefárasztani valamivel, ezért idén összeírtam néhány olyan programot, ahol senkinek nem kell megfelelni, csak magunk miatt tesszük, jól érezzük magunkat.
Leírom Nektek is, mikre gondoltam:
A karácsonyi vásárokat a tömeg miatt nem szeretem, úgyhogy idén szerintem kihagyjuk az ilyen jellegű programot.

– Közös mézeskalácssütés
– Társasozás
A közös társasjáték hangulatát egész évben nagyon szeretem. Idén beújítok 2 társassal (psszt, ez még meglepetés mindenkinek)
– Kézműveskedés a gyerekekkel
– Valami karácsonyi klasszikus filmet mindenképp megnézünk (Beethoven, Reszkessetek betörők…)
– Elmenni korizni
Csepelen van egy jégfolyosó (ha jól tudom a bécsi jégfolyosó mintájára készült), ami nagyon szép lehet este. Illetve a Millenáris mögött van egy kisebb koripálya, ami nyugisabb és utána át lehet sétálni a Jégbüfébe gofrizni egy jót.
– A kellemes séták, és szánkózás elmaradhatatlan elemei a télnek (ha az idő is úgy akarja)
– Ellátogatni a Csodák palotájába
– Megnézni egy darabot a budapesti Bábszínházban, vagy a Madách színházban
– Egy nap, amit a férjemmel kettesben töltünk

Ezeket nem biztos, hogy mind decemberben fogjuk megvalósítani – a színházazás biztosan átcsúszik januárra – de nagyjából ilyesmikre gondoltam.

Szeretném, hogyha az év ezen hangulatos ünnepét tényleg tudnánk mindannyian élvezni. Jó lenne kicsit megpihenni, együtt lenni, nem pedig idegeskedni, kapkodni és feszültnek lenni. Szeretném, hogyha a gyerekeinknek (és a férjemnek) nem egy orrából füstöt fúvó házisárkány emléke maradna meg a karácsonyból, aki egész nap a konyhában fújtat és olyan feszült, hogy a kerületi áramellátást biztosítani tudja.
Tudom, hogy nem fognak emlékezni rá mennyire szép rend és tisztaság volt, és arra sem, hogy hány féle sütemény és sült sorakozott az ebédlőasztalon. Ha valami megmarad nekik az közösen megélt pillanatok, nevetések. Minden tiszteletem azoknak, akik nyugodtan, mosolyogva tudnak 100 fogást készíteni, és utána még türelmesen le tudnak ülni játszani a gyerekekkel. Nekem sok dolog nem okoz nehézséget, de ez igen. Úgyhogy leadtam valamennyit az ünnepi igényeimből magam irányába, és elhatároztam élvezni szeretném a családom társaságát, az ünnepi fényeket.

Ti is éljétek meg a napokat, ne csak elviseljétek. Figyeljetek magatokra, hogy a következő évet vidáman tudjátok kezdeni, ne pedig megterhelten! Hiszen az anya mosolya elképesztő löketet ad az egész családnak (még akkor is, ha a padló ragacsos, a konyha kupis maradt :-D)
Hajrá Mamik, csak lazán!
screenshot_20181211_164306.jpg

Bolvária blog

«

»

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé.