Tegnap egy nagyon fontos, szívmelengető találkozón vehettem részt, amelynek a középpontjában a magzatjukat, kisbabájukat elveszítő családok álltak.
Sajnos minden 3. terhesség vetéléssel szakad meg. A hatalamas fájdalom, gyász és reménytelenség mellé szégyenérzet is párosul a veszteséget átélt családok, nők lelkében. Éppen ezért, a vetélés egy titkolt téma, hiszen a megrázkódtatás miatt nem szeretnek beszélni az érintettek. Illetve talán azért is kerül háttérbe, mert sokan úgy vannak vele, hogy “még úgysem született meg”, “majd lesz másik”, és hasonló elszólásokban lehet részük az elvetélt anyáknak környezetüktől. Azonban aki átélt ilyet, az tudja micsoda fájdalom, milyen mély lelki sebeket okoz a pocakban hordozott gyermek elvesztése.
Batta Zsuzsanna ‘MARGE’ (zenész, énekesnő) három (köztük egy ikerterhesség) vetélésen ment át, négy babát veszített el, mire idén májusban megszületett kisfia, második csodája, szivárványbabája. Az átélt gyász során nem adta fel a reményt, hogy megtörténik a csoda, az őket ért viharos felhők mögül napsütés ragyog rájuk – és felvillan a szivárvány(baba).
Szivárványbabáknak azokat a csodákat, megszületett babákat nevezzük, akik azután születtek, miután az anyukájuk elvetélt. Ez a csoda Zsuzsival is megtörtént, viszont az átélt traumák arra késztették, hogy másoknak is segítsen, akik átélték ugyanezt.
Létrehozott egy facebook csoportot #nemtabuavetélés néven, amelyben beszélhetnek anyukák az őket ért fájdalomról, segítséget, vígasztalást, reményt adhatnak egymásnak. Hiszen a remény a legfontosabb ebben az elkeserítő helyzetben. A remény pedig sok esetben a támogatások során éled újjá az emberben.
Éppen ennek a támogatásnak kifejezésére jött létre egy kedves kollaboráció Zsuzsi, és Semsei Janka között – aki a Mamilla bababolt tulajdonosa, kreatív vezetője. Janka, a remény babái és családjuk számára megalkotta a szivárványos falmatrica kollekcióját, mellyel az együttérzését, és pártfogását szeretné kifejezni a veszteséget átélt nők iránt.
“Nagyon fontosnak gondolom, hogy a vetélést átélt nők támogatást, együttérzést kapjanak. Ne érezzék kevesebbnek, alkalmatlannak magukat az átélt veszteség miatt. Azt szeretnénk, ha a falmatricák a reménységük kifejezése lenne, hogy ők is át fogják élni a csodát, és a karjaikba foghatják majd kisbabájukat.”
Én is szeretném kifejezni sajnálatomat minden veszteséget átélt nő, család felé! Egy kisbaba elvesztése borzasztó fájdalom. Egyúttal szeretnélek bátorítani benneteket, hogy ne adjátok fel a reményt, készüljetek a szivárványbabátok érkezésére, mert mire megérkeznek addigra csodás édesanyákká, édesapákká váltok, akik még értékesebbnek fogjátok tartani, hogy szülőkké váltatok.
Legyen sok-sok szivárványbaba!
Hozzászólás