Keresés...
FEL
GONDOLATAIM

Háborítatlan esték

Azt gondolom ahhoz, hogy a szülők türelmesek és kreatívak tudjanak lenni napközben a gyerekekkel, elengedhetetlen kellék, hogy az esték nyugodtak legyenek. Tudatosan nem éjszakát írok, hiszen az éjszaka sokszor kevésnek bizonyul, hogyha előtte az este folyamán megy a pörgés, és a huza-vona.
Gondolom sokan felsóhajtanak, hogy “na persze, ez a egy lehetetlen dolog”, én mégis azt gondolom, hogy ez inkább egy “muszáj” dolog. Muszáj azért, mert szükségünk van a felüdülésre, a gyerekeknek pedig szükségük van a rendszerre, és az elcsendesedésre. Sok családban az este úgy van, ahogyan éppen alakul. A gyerekek rohangálhatnak, vagy mesét nézhetnek akár este 10-ig is, és majd ha már teljesen kifulladtak kerülnek az ágyba.

Nálunk az este “szent” :-D. De komolyan. Három gyerek mellett elmondhatom, hogy alapvetően nem vagyok fáradt (persze vannak napok amikor nyúzott vagyok, főleg ha valamelyikünk vagy mind hárman betegek), van ‘énidőm’, és az egyik legfontosabb: van időnk egymásra a férjemmel.
Sok szervezésnek, és biztos valamifajta “szerencsének” is köszönhető ez, de én sokkal inkább annak tudom be, hogy igyekeztünk a gyerekekkel megtanítani, hogy este (kb fél9-ig bezárólag) nekik az ágyban a helyük. Tudom, sokan hivatkoznak arra, hogy nem lehet este 8kor lefektetni minden gyereket.
Mi mégis belőttük a maximum fél9-et, mikor mindenki az ágyában van, és onnantól kezdve nem lehet kiszaladgálni, viccelődni (persze ők néha azért mégis megpróbálják galád módon :-D).

Több tudományos kutatás alapján íródott tanulmányban olvastam, hogy a késői fekvés nem tesz jót a szervezetnek – hiába alszik egy gyerek 8-10 órát, nem ugyanolyan minőségű, sem nem ugyanolyan pihentető, az este 10 után lefektetett gyerek számára, mint a 8 körül elalvó gyereknek. Nem beszélve arról, hogy egy reggel (jobb esetben) 7 óta ébren lévő szülőt, este 10-11-ig “szórakoztat” a gyereke az eléggé lenullázhatja… Nem csoda, ha napok / hetek múlva kialvatlanul, és ingerlékenyebben szinte semmihez nincsen kedve egy szülőnek. Ráadásul, az egyik legnagyobb kárát a férjjel való közös kapcsolat láthatja, mert éjfélkor már nem hiszem, hogy sokan leülnek egy mélyenszántó beszélgetésre. Ez pedig tényleg fontos!
Korábban írtam egy cikket a Happyfamily.hu oldalra, amelyben kitértem arra is, hogy nagyon szuperek a hetente / havonta megszervezett egy-egy órás randik, de ha csak ezekben az időkben ülünk le beszélgetni, figyelünk egymásra akkor az véleményem szerint édeskevés. Nálunk ritkábban az éttermezések, viszont egy kcsit mindennap randizunk. Majdnem mindennap. Hogyha a férjem nem éjszaka ér haza a munkából, hanem viszonylag normális időben, akkor tuti, hogy szakítunk egymásra legalább fél-1 órát, és beszélgetünk. Csak egymásra figyelünk, nem mobilozunk. Ez lehetetlen lenne, hogyha egy percenként valamelyik gyerek kijönne és mondana valamit, vagy neki állna bohóckodni.
Leírom Nektek, hogy mi hogyan próbáljuk a nyugodt estéket megvalósítani, hátha Ti is tudtok inspirálódni, ötletelni belőle.
Én azt vettem észre, hogy a nyugodt esték megalapozása napközben zajlik.  Napközben ha nincs ovi, és jóidő van, akkor kimegyünk a levegőre egy időre. Sokat játszunk bent, a lakásban is, kreatívkodunk, és ők is rengeteget játszanak vagy ketten vagy hárman egymással – ilyenkor én el tudom látni az egyéb teendőket.
Ami a napközbeni “előkészítést” jelenti a fentebb leírt napi rutinon kívül:
– nálunk ha van mesenézés, az leginkább délelőtt, kora délután lehetséges – egy nap egyszer (kivéve ha óvoda van, akkor nem néznek mesét, mert együtt vagyunk délután).

– a legnagyobb lányunk már nem igazán csendes pihenőzik, a középső sokszor igen. Itt figyelek arra, hogyha tudom úgy rakom le aludni, hogy délután 3-ig bezárólag felkeljen, mert így lesz annyi idő estig, hogy utána szívesen lefeküdjön fürdés után. Hogyha túl későn fektetném le, és 5-6 körül kelne délután, akkor 2 óra múlva tuti nem akarna visszafeküdni. A piciknél pedig azt figyeltem meg, hogy el kell kapni azt a pillanatot, amikor már fáradt, de még nem túl fáradt ahhoz, hogy könnyen elaludjon.

Van egy esti rutinunk – amit hogyha nem utazunk, kirándulunk, vagy ilyesmi – betartjuk. Ezzel hangolódunk rá az estére, és ebben határozottak vagyunk.
Az egyik része tehát, hogy nem néznek mesét, így se nem zombulnak be, se nem éri őket annyi inger este. Mielőtt véget érne a játékra szánt idő,  szólok nekik, hogy tudják hamarosan be kell fejezniük a játékot. (Ez idő alatt fürdetem, és fektetem le a legkisebbet.) Ha a kicsivel megvagyok, akkor közösen megvacsorázunk – ilyenkor ha villany szükséges, akkor lágyabb fényű lámpát kapcsolok, ezzel is hangolva az érzékszerveiket az estére. Vacsorakor még sokat beszélgetünk, mesélnek a napjukról, megy a szokásos nevetgélés. Utána viszem őket fürdeni, fogatmosni. Pizsamába öltöznek, a szobájukba besötétítek, és kislámpa fényénél jöhet az esti mese olvasása. Attól függően milyen ügyesen, és engedelmesen készülődtek a fürdésnél választhatnak több könyvet is. Ha végeztünk az olvasással, mindenki befekszik az ágyába, közösen imádkozunk, pár percig bent maradok náluk, utána alvás van.
Hogyha sok lenne a nevetgélés, kiszaladgálás, akkor büntetés lenne – például náluk az, hogy nem alhatnak az alvós állataikkal. Erre szerintem még nem is került sor – talán egyszer a középső lányunknál. Ez éppen elég rémisztő volt mindkettőjüknek :-D.Fontosnak tartom, hogy segítsünk nekik kialakítani azt a képességet, hogy egyedül el tudjanak aludni. Ne kelljen órákig ringatni, hátukat simogatni, vagy bent lenni a sötét szobában. Ezt mi igyekeztünk nekik minél korábban megtanítani, úgy, hogy sosem hagytuk őket egy percnél tovább sírni.
(Baba korban kezdtük el, de nagyon lassan, fokozatosan, hiszen ott nem viccelődik, nem engedetlenkedik a pici, hanem szüksége van az anyukájára, vagy valami felzaklatta. Erről is szívesen írok Nektek, hogyha van rá igény. )
Ez az esti rutin egy biztonság érzetet ad nekik (még ha küzdenek is ellene, higyjétek el 😀 Az evés ellen is néha küzdenek, mégis szükségük van rá), egy keretet, amiről tudják, hogy a napnak vége van. Szükségük van a pihenésre, kikapcsolódásra is, ezekkel a finom eszközökkel, amiket fentebb említettem lehet hangolni a testüket, érzékszerveiket, hogy kicsit lecsillapodjanak.
Nálunk ez évek óta rutin, és működik. Türelmet, és határozottságot igényel, de megéri a befektetést!
Egész nap a rendelkezésükre állok gyakorlatilag, sokat játszunk és sokat vagyunk együtt. Viszont az estékre szükségem van, amikor ‘Anya out of service’ táblát kapok, és akkor tudok olvasgatni, dolgozni, körmöt festeni, vagy csak éppen ülni és gondolkozni. A legfontosabb pedig, hogy jut időnk mini randikra a férjemmel. Amikor jó idő van, akkor gyertyákkal kiülünk a teraszra és beszélgetünk, eszünk valami finomat.
Rengetegen panaszkodnak, hogy már egy gyerekkel ‘elvesznek az anyaságban’, és nincsen idejük semmire, egymásra sem. Lehet, hogy az este az egyik kulcs, amiben ha kicsit változtatunk, akkor visszabillenhet a mérleg nyelve, és újra egyensúly lesz. Rengeteg, rengeteg (és még ezerszer rengeteg :-D) dolog szervezés kérdése az anyaságban. Ezekhez a nyugodt estékhez sem bébiszitter, se más nem szükséges, és mégis (nagyonis!) élvezhető, és gyakori. Nem kell heteket, hónapokat várni, egy-egy felfrissítő napra, órára.
Mindezek mellett, biztosan fogunk közös szalonna sütéseket tartani a nyáron, amikor a gyerekek is fent maradhatnak sokáig, és élvehetik a tábortűz hangulatát. Biztos, hogy lesz néhány este, amikor tollaslabda-partizunk és bohóckodunk egy kisebb nyaralás során. Ha lesz lehetőség, akkor az esti fürdőzést is megmutatjuk nekik. Ezekkel azt szeretném Nektek megmutatni, hogy voltak és lesznek esték, amikor nem hagyjuk ki őket a buliból 😀 De a szürke hétköznapokban szükségünk van mindannyiunknak a pihenésre, kikapcsolódásra és egymásra a párunkkal! Úgyhogy hajrá nyugodt esték!

Bolvária blog

«

»

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük