Keresés...
FEL
GONDOLATAIM

Neked jó a pici babád?

Miután megszületett Lara rengetegszer megkérdezték tőlem, hogy: “Na és, jó baba?” Én persze mindig szorgalmasan bólogattam, hiszen mit is mondhatnék a saját gyerekemről?! Azonban igazándiból, ezt a kérdést valahogy sohasem igazán értettem. Aztán ahogy múlt az idő, ezek a kérdések teljesen elkoptak, vagy másfajta értelmet nyertek.

Most, hogy itt van Panka, újra elhangzik ugyanez a kérdés. De mostmár vissza szoktam kérdezni: “egy újszülött / kisbaba, hogyan lehet rossz??”. Erre kétféle választ kaptam. Az egyik az volt, hogy akkor rossz egy kisbaba ha nem hagyja békén az anyját. A másik pedig az volt, hogy akkor szintén rossz egy kisbaba, ha hasfájós. (…)

Tényleg vannak nagyon kemény és fárasztó napok, amikor egyszerűen az ezredik “Anya” után csak annyit válaszolok, hogy “Anya in offline”.  De ezeken a napokon sem gondolom, hogy egy kisbaba lehet rossz. Egy újszülött nyilvánvalóan nem fogja békénhagyni az anyját, hiszen az édesanya (néha verejtékes) illata, hangja, mosolya jelenti számára a mindent. A túlélést, és az egész életet. Az anyuka az egyetlen ismerős számára ezen a Föld nevű, fura bolygón, amire csak úgy idecsöppent. A hasfájásról pedig rengeteget tudnék írni, ugyanis mindkettő kislányommal “volt szerencsém” megtapasztalni ennek a műfajnak a rögös útjait. A hasfájás, az egyik leginkább szív, és idegtépő dolog. Sajnálod is a kisbabádat, de másfelől hihetetlenül lefáraszt a folytonos sírás.

Azt gondolom, ezek a kérdések – amikor a fentebb leírt válaszok állnak mögöttük -, sokkal inkább a szülőkről szólnak, mint a babákról. Inkább úgy lehetne kérdezni, hogy: “Neked kényelmes, hogy van babád?” Azt értem ezalatt, hogy gyakolratilag ezen gondolatsor szerint, egy baba akkor jó, hogyha eszik-alszik, mindenkire mosolyog, és csak akkor van ébren, amikor az anyuka éppen ráér, vagy hangulata van hozzá. Ha már rossz időpontban sír, akkor hisztis, vagy sírós baba. Ha pedig nem mosolyog mindenkire, akkor morcos, rossz hangulatú. Miért is? Nem is értem, hogy miért kéne minden idegenre, a babakocsiba behajoló nénikre rámosolyogni. Illetve miért kéne kedvesen eltűrnie (a szülőkkel együtt), hogy a buszon az idegen emberek megsimogatják, vagy megcsipkedik a combját?! Szerintem ők ugyanolyan emberek, mint mi felnőttek – csak cukibbak. Engem is kiborítana, ha mindenki megcsipkedne, és megsimogatná a hajamat, miközben bevásárolok. Titeket nem?

A mosolygásról pedig, egy idő után az jutott eszembe, hogyha arra kényszerítjük, hogy mosolyogjon, integessen mindenkinek, akkor hogyan várjuk el, hogy később, amikor nagyobb lesz (de még nem eléggé nagy), akkor meg tudja ítélni, hogy ki rendes szándékú ember, és ki olyan akitől távol kell tartania magát? Vagy hogyan értessük meg vele, hogy vannak gonosz szándékú emberek, hogyha korábban minden idegent, aki mosolyog ‘szeretettel’ kellett fogadnia.

Ezt a rövid bejegyzést bátorításul szánom mindazoknak, akik nemrég váltak szülőkké, és sodródnak a környezetük véleménye által. A Ti babátokat Ti ismeritek, szeretitek, Ők a Ti kincseitek!

Bolvária blog

«

»

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé.