Keresés...
FEL
OTTOHON

Hurrá Építkezünk! 2. rész

Tehát ott tartottunk, hogy:
A telkek jó áron voltak, viszont közművesítetlenül álltak – de közel a leágazásokhoz.
Kiszámoltuk, hogy még a közművesítési folyamattal együtt is jó áron fogunk kijönni a többi telek árhoz képest. Kiválasztottuk a számunkra legszimpatikusabbat, és elkezdődött a telefonálgatás, és az ügyintézés is.

* Egy telekvásárlásnál érdemes a következőkre figyelni: hány tulajdonosa van az adott teleknek,
tart-e rá az egyik tulajdonos igényt,
van-e teher rajta,
építési telek-e (!),
mekkora a beépíthetősége a helyi építési szabályzat szerint,
illetve biztosan akkora-e a mérete, amennyit a tulajdonos mond róla.

Már a telek vásárlásánál, az ügyintézés ideje alatt elkezdtem a közművesítéshez szükséges dolgokat összeszedni. Természetesen ezzel párhuzamosan már elkezdtem tervezni a konyhámat 😀 (ez volt 2017 nyarán!).
A közművesítés folyamata nagggggyon idegörlő, és bürökratikus (sajnos). Ha előre tudjuk, hogy ennyi időt és energiát vesz igénybe, biztosan megrémülünk – de mindezek tudatában is azt mondom, hogy ez volt a legjobb döntés, amit hozhattunk.

Egy kis kitérő, ami ehhez kapcsolódik: a mellettünk lévő telek 2 évvel a mi vásárlásunkhoz képest 3x annyiba kerül -ugyanazokkal a paraméterekkel, ugyanúgy közművesítetlenül, mint amennyiért mi vettük korábban. Szóval azt kell, hogy mondjam, hogy jókor vásároltunk jót – még az adódó nehézségek ellenére is.

Visszatérve a közművesítés girbe-gurba folyamatához: elvileg a papírok beadását követően 3 hónapon belül el kell kezdődnie a munkálatoknak. Ehhez képest a gáz telekre való bevezetése 1 év volt kb, a villany használatra készen állása 2 év, a víz bekötése pedig költözésünk előtt néhány nappal történt (azaz több, mint két év). Viszont ez utóbbi még ígyis szerencsésnek mondható, mert a helyzetünk nem is volt olyan egyszerű, mint első olvasatra látszott. De az ígért 3 hónaphoz képest rettenetesen sok idő telt el.
A villany azonban teljesen irreális körülmények között zajlott, ahol a különböző ügyintézők különféle információkkal láttak el minket, a beadványunkat teljesen érthetetlenül sztornózták (ők sem értették miért), így plusz 2 hónapot csúszott teljesen feleslegesen minden…
Szóval iszonyú sok telefonálgatást, intézkedést, és idegeskedést jelentett számunkra ez az időszak. Úgy, hogy sokszor nem láttuk a végét, a harmadik babánkat vártuk (tehát ott voltak a kötelező vizsgálatok, készülés az új jövevény érkezésére), plusz összevitatkoztunk az albérletünk tulajdonosával, aki erre megemelte a bérleti díjat… Az lobogott a szemünk előtt, hogy muszáj pörgetni  dolgokat, amennyire rajtunk múlik.

Már a telek vásárlásakor kiderült, hogy melyikünk ’mihez ért’, hogy tudjuk kiegészíteni egymást. A férjem a pénzügyek beosztásában, és a ’szakmunka’ átlátásában volt jó. Az én feladatom pedig a hirtelen jött gondok megoldásában, és az emberekkel való tárgyalásban látszott eredményesnek.

A közművesítés intézésével párhuzamosan választottuk a kivitelezőt is. A házunkat körülbelülre megterveztük, úgyhogy az elképzelésünk alapján kértük be az árajánlatokat.
Sok mindenkit megkerestünk, és arra jutottunk, hogy generál kivitelezésre nem fogja futni. Ráadásul a környezetünkben nem volt olyan, aki megbízható kivitelezőt tudott volna ajánlani.

* Akár generál, akár vállalkozói kivitelezéssel, kisebb – nagyobb munkákkal bízunk meg valakit, ne számítsanak kizárólag a képek! A képek lehetnek szépek, és a munka sajnos kevésbé. Ha van rá módunk (tudom ritka az ilyen), nézzük meg személyesen, és beszéljünk olyan emberrel aki legalább fél-1 éve életvitelszerűen él / használja kivitelező, vállalkozó munkája által elkészült házat, helységet. (ez utóbbira kesőbb visszatérek).

Mindenféle fórumot, csoportot, cikkeket olvastunk hogyan érdemes megbízható kivitelezőt választani, hogyan kerülhetjük el a kóklereket. Közben egyre szimpatikusabb lett a könnyűszerkezetes kivitelezés – mind árban, mind praktikumban. Úgyhogy legalább így tudtuk szűkíteni a választási lehetőségeinket.
Szükséges, hogy a kivitelező rendelkezzen a bank számára megfelelő papírokkal, ami azt bizonyítja, hogy megbízható anyagokkal dolgozik. Ez sok esetben formalitás, hiszen ennek az engedélynek a megújítása sokba kerül, és találtunk olyan kivitelezőt, akinek nem volt megújítva, viszont gyönyörű referenciái voltak. De így sajnos őt nem tudtuk választani. Mindenesetre fontos erre odafigyelni, hogy mire lesz szüksége a banknak, nehogy olyannal szerződjünk le, akivel a végén mégsem tudunk együtt dolgozni.

Azt láttuk, hogy nincs tökéletes kivitelező, ellenben mindenre tökéletesen tudják a kifogásokat, és a válaszokat 😀 . Ezt tanítani kellene, hogyan lehet zsigerből önvédelmet és magabiztosságot mutatni, amikor valamit megkérdőjelezünk :-D.
Kiválasztottuk a kivitelezőnket, aki sok alvállalkozóval állt kapcsolatban, tudott embereket ajánlani (hiszen, mint fentebb írtam nem generálkivitelezést választottunk).
Az ő kapcsolatrendszeréből is lehetett válogatni, és mi is kereshettünk alvállalkozókat.
Első találkozásaink mesébe illőek voltak: kedvesség, akadékoskodás mentes beszélgetések, nagyvonalúság és nagyon jó ár. A tárgyaló partnerünk volt aki elnyerte a bizalmunkat, és akivel sajnos később nem sokat találkoztunk, ugyanis a projektet átadta másnak – ez csalódás volt nekünk.

* Érdemes többször beszélni, és pontosítani azt, hogy ők mit vállalnak.

Az első találkozáskor csak úgy záporoztak az ötletek, és úgy tűnt gyakorlatilag minden belefért az árba :-D.
Többedik találkozáskor kiderült erről szó sincsen.

Nincs arra recept, hogy hogyan ne verjenek át. Mi egy belső megnyugvásra, és az ember ismeretünkre igyekeztünk hagyatkozni. Plusz a független, de közös munkákat is végző építésztől is igyekeztük kipuhatolni, hogy mennyire megbízható a kivitelező munkája. Illetve, amit tudunk érdemes lepapírozni, nem szabad előre fizetni senkinek!
Nálunk ez utóbbi úgy nézett ki, hogy a kivitelező és az építész által kiszámolt anyagmennyiséget a férjem is átszámolta nagyságrendileg. A szükséges anyagot pedig mi rendeltük meg, amit
kiszállítottak a telekre – így kezdődhetett a munka.

Sajnos nem lehet senkiben maximálisan megbízni. Ez nyilván teremthet egy nem túl vidám légkört, de mégis az a tapasztalat, hogyha teljesen rájuk bízzuk magunkat, és nem ellenőrizgetünk, akkor bizony nem lesz minden tökéletes (és még így sem 😀 ). Ha van rá lehetőségünk bízzunk meg egy ellenőrt (nekünk erre nem volt több százezrünk / milliónk sajnos).
De akár egy tapasztaltabb barát, rokon segítsége is sokat jelenthet. Ha pedig más nincs, akkor legyünk ott minden munkafolyamat megkezdésénél, és minden anyag megérkezésénél. Nálunk ez utóbbira volt lehetőség.
Mindig nagy vívódás számomra, hogy a kedvességet vagy a határozottságot, ridegséget válasszam, amikor a munkásokkal beszélek. Sajnos a legtöbb esetben a kedvességet válaszottam, és majdnem minden alkalommal megjártam. Vegyük például az alapozást: amikor kimentünk az alapozás megkezdésekor vittük hideg italokat nekik, kérdeztük, hogy minden rendben van-e, hogy bírják a dolgokat stb… Erre nemcsak hogy az alapnak egy része nem lett kiásva (amit végül „gyorsan” a férjemnek kellett, mert másnap jött a beton és a munkagépet csak 2 hét múlva tudták volna visszaküldeni), hanem még a munka végén megmaradt alapanyagot is elvitte a ’kedves’ hideg kólát iszogató, és mosolygó úriember… Lehet, ha teljesen távolságtartóan és határozottan lépünk fel az elején, mindenféle kedvesség nélkül, ez nem történik meg. Persze ez sem garancia…
Az alap elkészítése pedig az egyik legeslegfontosabb munkafolyamat. Hogyha abban egy kicsi hiba is van, vagy egy kicsit is leejt egyik irányba, akkor később sokkal több bosszúságot fog okozni – hiszen a padlószintet és falakat akkor utólag kell igazgatni, hogy az alapon elrontott hiba ne látszon.

* Amikor a kivitelezővel egyeztetünk, próbáljuk az összes munkafolyamatot konkretizálni. Ez azért fontos, mert csak így tudhatjuk meg, hogy a kalkulált áron kívül van-e olyan nagyobb összegű
munkafolyamat, amiben ők nem vesznek részt – szóval ’plusz’ kiadásunk lesz vele.


Nálunk nem egy olyan munkafolyamat volt, aminél közben derült ki, hogy nincs rá emberük. Ilyen volt például az esztrich betonozás, ami plusz egy millió forintot jelentett, amiről ők „elfelejtettek” szólni. Vagy az ezt a munkafolyamatot megelőző szigetelés lerakás, ami szintén úgy megdobta a költségeket, hogy inkább mi csináltuk meg. Ez azt jelentette, hogy télen, a félig kész házban, 2 fokban négykézláb mászva raktuk a szigetelőanyagot 2-3 napon keresztül. Mert ez (sem) lett belekalkulálva a költségekbe… Pedig a megállapodásban ezen munkafolyamatok hiányáról szó sem volt.

Stay tuned!
Hamarosan jön a befejező rész 🙂

Bolvária blog

«

»

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük