Keresés...
FEL
GONDOLATAIM

A sikeres óvodaválasztás

Habár nálunk, még nem idén szeptemberben kezdődik az óvoda, mégis vészesen közeledik, ezért egyre többet beszélgetünk róla itthon. Ha teljesen őszinte akarok lenni, akkor csak egy kicsit várjuk Norbival. Tudom, biztosan nagyon jó korszak lesz az is, de mégis rendkívüli módon szeretem ezt is, így ahogyan van.
Az óvodakezdéssel lezárul egy korszak – és elindul egy új. Életünknek olyan fejezete, amikor Lara, a napjának nagyobbik részét már nem velünk tölti. Ez elkezdődik az ovival – vagy van akinek már a bölcsődével – és tart minimum 18 éves koráig. Többet lesz távol otthonról, és a napjának nagy részéből kimaradunk. Éppen ezért, mindig szerettem volna kihasznáni az első három év gyönyörűségeit, hogy lehetőleg semmiről se maradjak le! Élvezhessem minden percét, részese lehessek fejlődése minden egyes szakaszának.Nyilvánvalóan ez, ezután is így lesz, de mégis lényegesen átalakul, az óvodakezdéssel.
Ezt a bejegyzést egy szakemberrel készítettem el. Nem is akárkivel: az én kedves óvónénimmel, aki szakmai tudása mellett, csupaszív ember. Habár nyugdíjas, ma is a gyerekekkel való foglalkozás tölti ki mindennapjait. Éppen ezért hatalmas megtiszteltetés, és szívmelengető érzés volt ezt a bejegyzést elkészíteni. Főként azért, mert tudom, hogy szakmai tapasztalata, ismeretei mögött nem csak üres szavak állnak, hanem egy valóságosan gyerekszerető óvónő. Beszélgetésünket nem a hagyományos kérdez-felelek interjú sémába öntöm, hanem meghagyom olyan közvetlennek, amilyen személyesen is volt.
Azt gondolom, hogy rengeteg kérdés foglalkoztat minket szülőket, hiszen a lehető legjobbat szeretnénk gyermekünknek! Az óvodkezdéssel beengedünk egy (vagy több) más személyt is a nevelésünkbe, a gyermekünk életében. És ez egyáltalán nem mindegy, hogy kicsoda. Éppen ezért nagyon fontos, hogy ne óvodát válasszunk elsősorban, hanem óvodapedagógust! Olyan személyt, aki a legközelebb áll családunk, értékrendjéhez, nevelési, erkölcsi elveihez. Olyan személyt válasszunk, akivel el tudjuk képzelni az együttnevelést, és az együttszeretést! Ez kiemelkedően fontos. Hiszen, a pozitív megerősítés a legfontosabb, egy gyermek lelki fejlődése szempontjából.
Ahhoz, hogy mindezek kiderüljenek rendkívül lényeges, hogy mielőtt csoportot, választunk személyesen tudjunk beszélgetni az óvodapedagógusokkal. Ebben a helyzetben bíznunk kell saját megérzéseinkben, intuitív képességünkben, hogy helyesen tudjunk dönteni. Biztosak lehetünk abban, hogy akivel mi jól érezzük magunkat, aki bizalmat kelt bennünk, azt gyermekünk is el fogja fogadni.

Amikor beszélgetünk lényeges szempont, hogy az adott óvodapedagógusról kiderüljön, hogy elfogadja a családunk szokásait, nem a gyermekünk személyiségét akarja megváltoztatni, hanem fejleszti. Legyen elfogadó, így megbocsátó, és empatikus is egyben, türelmes, humoros, vidám. Akinél megvannak a határok, de rugalmas is tud lenni. Tiszteli a gyerekeket, és őszinte szeretettel tud bánni velük. Ezek a szempontok azért lényegesek, mert az óvodás korszakban rettentő nagy fejlődésen megy keresztül gyermekünk, mind fizikai, mind lelki, érzelmi területen. Az óvodás korszak alatt megtapasztalt dolgok pedig befolyással lehetnek a későbbi évekre. Ezért fontos, hogy olyan személyt engedjünk be a gyermekünk életébe, akiről tudjuk, hogy megbízhatunk benne.

Ha sikerült a megfelelő óvodapedagógust kiválasztanunk, akkor az már gyakorlatilag teljes sikernek mondható! Ebben az esetben, azt hiszem mi szülők is túl tudunk jutni az aggodalmaink nagy részén. Számomra nagyon érdekes volt az a megállapítás is, hogy az óvodával nem elszakadás, hanem elválás történik! Amiben benne van az újratalálkozás öröme is! Ez olyan megnyugtató, igaz?! Miután valamennyire összeszedtük magunkat, elkezdhetünk foglalkozni azzal, hogy hogyan tudunk a gyerekünknek segíteni ebben a hatalmas változásban.

Hangolódjunk rá együtt az ovira! Nagy segítség, ha tudjuk az óvónéni nevét, és a jelet, amit kapni fog kisgyermekünk. Beszéljünk bíztatóan arról, hogy mennyire várja őt Katika néni az óvodába! Ezt mondjuk el többször is akár, hiszen nincs is annál felemelőbb érzés gyermekünk számára, mikor tudja, hogy ő fontos személy, várnak rá.

  • Rajzoljuk le sokszor a jelét!
  • Megvehetjük együtt a benti cipőt, és a tornazsákot, amibe viszi a kis dolgait.
  • Tavasztól őszig sétáljunk el többször az óvoda előtt, és mondjuk el, hogy mennyire jó lesz ott neki!
  • Soha ne legyen fenyegetés az óvoda! Sokkal inkább örömteli várakozás! Ne azt mondjuk, hogyha valami olyat csinált, amit nem kellett volna, hogy: “Majd elmondom az óvodában, hogy így viselkedtél!” Vagy: “Ne csináld, mert Kati néni mindent lát!” Így biztosan nem fogja várni gyermekünk az óvodát.
  • Mondjuk inkább ezt helyette: “Jaj de ügyes voltál, biztosan nagyon fognak örülni az óvodában, ha megtudják, hogy ilyen ügyes vagy!”
  • Ne címkézzük gyermekünket! Tehát ne úgy menjünk be, hogy ő nagyon hisztis / rosszul eszik / alszik stb. Mert elképzelhető, hogy ebben a környezetben ez egyáltalán nem fog előfordulni.
  • Mikor elmegyünk közösen nyílt napra, akkor érdemes fényképezni, elkapni néhány pillanatot, ahogyan egymás mellett vannak, illetve készítsünk képet a teremről, udvarról, mosdóról. Elegendő csak néhány kép! Ha ezeket kinyomtatjuk, és megnézegetjük többször közösen, akkor nem lesz ismeretlen és idegen, mire szeptemberben újra találkozik ezekkel a helyekkel, arcokkal.
  • Kedves dolog, ha együtt megünnepeljük, valami aprósággal, hogy kislányunk / kisfiunk óvodás lett! Érezze, hogy ez egy klasz dolog, és büszkék vagyunk rá. Lehet ez egy torta, vagy egy nagy játszóházazás.

Amit nagyon fontosnak éreztem a beszélgetésünk során, hogy megtanítsuk a gyermekünket arra, hogy el tudja mondani bizalommal számunkra, és az óvónő számára is , hogy mi bántja, milyen igazságtalanság érte! Ez kulcsfontosságú ahhoz, hogy valóban jól érezze magát, ki tudjon állni az igazáért (így kisebb az esélye annak, hogy igazságtalanság éri). Önálló, kreatív gyermek lehessen! Ebben úgy tudunk neki segíteni, ha mi is elmondjuk neki az érzelmeinket, hogy megmutassuk, hogyan is kell ezt. Akár a legapróbbakat is, például: “Képzeld ma nagyon éhes voltam délután, mert keveset ettem ebédre, így fájt a hasam. Legközelebb rendesen fogok enni, hogy ne érezzem ezt, mert nagyon rossz volt.” Vagy: “Nem szeretek kimenni, amikor hideg van, mert mindig nagyon fázik a kezem, és ez olyan kellemetlen érzés hosszú ideig, még akkor is miután bejöttem a melegbe.”

Ezeket lefordítja a saját érzelmeire, így ki tudja fejezni magát, ha valami kellemetlenség éri, és természetesen akkor is, ha valaminek nagyon örül. Ezek mind olyan leleményes ötletek, amelyeknek segítségével vidáman, közösen ráhangolódhatunk az óvodára, életünk új szakaszára, úgy, hogy az a legjobb legyen a gyermekünknek, és ezáltal nekünk is! Ha tudjuk, hogy neki jó, akkor az számunkra a legmegnyugtatóbb érzés. Nyilvánvalóan nincs tökéletes ember, így tökéletes óvodapetagógus sincs. Nem is a tökéletesség a cél. Azonban nagyon fontos, hogy kiálljunk ezen a területen is gyermekünk mellett. Ez egy rendkívül fontos kérdés, amit nem vehetünk félvállról. A 3-6 éves kor, egy befogadó, színes kor. Ebben a korban minden alapvető dolgot elsajátítanak, amire az életben szükségük lesz. Egy igazán jó óvodapedagógus kincset ér! Úgyhogy kedves szülőtársaim: kincskeresésre fel!

Remélem segítséget jelentett ez a bejegyzés számotokra, és az óvodakezdés előtt álló gyermekeitek számára! Nekünk már most sokat jelentett!

Köszönöm Gizus, hogy létrejöhetett ez a bejegyzés! És azt is, hogy évekig értünk voltál!

Bolvária blog

«

»

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé.